Feldenkrais
mozgásterápia
a könnyű elegáns legyen.”
Moshe Feldenkrais
Feldenkrais-módszer: Végre ismét rugalmasan
Bármennyire is sajátjának és helyesnek érzi az ember, ahogyan jár, áll, ül vagy fekszik, sokan mégis úgy gondolják, mintha mozgásszabadságuk korlátok közé lenne szorítva. A Feldenkrais-módszer segítségével lepattanhat ez a páncél. Tudatosan végrehajtott, változatos mozdulatok elsajátítása segíthet abban, hogy tudatosuljon az emberben saját, belső működése, hogy újabb cselekvési lehetőségeket fedezzen fel - elvont értelemben is.
Aki lazán és megerőltetés nélkül él a hétköznapokban, jobban le tudja gyűrni a stresszt, hatékonyabban képes fokozni sport- és művészi teljesítményét, képes megelőzni bizonyos betegségeket, enyhíteni a fájdalmat. Feldenkrais módszere az egyik leghatásosabb a mozgásszervi megbetegedések, az izommerevedés, a krónikus fej-, hát- és ízületi fájdalmak esetében, balesetek és operációk után.
Önmagán kísérletezett
Az oroszországi születésű fizikus, Moshé Feldenkrais (1904-1984) a Sorbonne egyetemen töltött tanulmányi évek után a brit tengerészeti vezérkar tudományos kutatóintézetének és az izraeli hadsereg kutatóintézetének volt a vezetője. Miután régi térdsérülésének állapota sokat rosszabbodott és úgy tűnt, meg kell operálni, aminek következtében sokáig nem használhatta volna a lábát, Feldenkrais elkezdett magával kísérletezni: minimális mozgásokat végzett a lábával óvatosan, elemezte őket, apró változtatásokat tett rajtuk és szisztematikusan finomította kinetikus érzékelését - amíg képes lett ismét fájdalom nélkül járni. A 40-es évek elején kezdte az ember mozgásképességét és a vele kapcsolatos tanulási lehetőségeket tanulmányozni, és hamarosan kifejlesztette saját módszerét. Első kiképző csoportját 1968-ban alapította Izraelben, majd miután hosszabb időt töltött az Egyesült Államokban, a 70-es évek közepétől nemzetközi elismerésre is szert tett.
Fizikusként lelkesen tanulmányozta az emberi testet, amely szerkezeti felépítésének köszönhetően minden fáradság nélkül képes ellenállni a nehézségi erőnek. Ideális estben a csontozat a nehézségi erő vonzása ellen dolgozik, és az izmok szabadon és lazán mozoghatnak minden irányba. Helytelen tartás esetén az izmok átveszik a csontok munkájának egy részét és összehúzódnak, ami merevedéshez, fájdalomhoz és a mozgás korlátozódásához vezet. Ehelyett inkább játszanunk kellene velük. Nézzünk rögtön egy példát: emelje fel partnere kezét, majd ismét engedje el. Ha társa teljesen oldott állapotban van, akkor keze úgy fog visszazuhanni, mint egy kő, ha mégis megfeszíti az izmait, akkor - ha csak egy pillanatra is - keze a levegőben marad.
Érzékelni a nehézségi erőt
Feldenkrais szándéka az volt, hogy az általa kidolgozott gyakorlatok segítségével az ember megtanulja érzékelni a nehézségi erőt és saját csontozatát. Ha például fekszünk, koncentráljunk arra, ahogy testünk a földdel érintkezik: mindkét lapockával, a hát és a lábak teljes felületével. Vagy próbáljuk meg pontosan felmérni, ahogy a legkisebb változás, nyomás vagy húzás hatására a csontok, az izmok és a légzés megváltozik. Motorikus képességeit csak annak sikerül fejlesztenie, aki a legfinomabb dolgokra is figyel.
Első lépésként a hosszú távon fárasztó, fölösleges mozdulatokat olyanokkal érdemes felcserélnünk, amelyek könnyedek, folyamatosak és semmi esetre sem igénylenek erőfeszítést.
A gyakorlatok kitalálásakor inspirálóan hatott Feldenkraisra a csecsemők és a kisgyerekek mozgása, akik csak kíváncsiságuknak engednek és ösztönösen helyesen mozognak, például leguggolnak, ha valamit fel akarnak emelni, vagy hason fekvésből játékosan felülnek. A gyakorlatok végrehajtásakor is ismét az elemi mozdulatokkal kell kezdeni: olyan hétköznapi dolgokkal, mint a fekvés, az ülés vagy az állás. Csak az tudja megelőzni az izmok görcsbe rándulását, aki ezeket a tevékenységeket fáradtság nélkül képes végrehajtani.
Feldenkrais terápiájának nem az a lényege, hogy leírja, milyen az ideális mozgás, hanem hogy segít kikísérletezni a harmonikus és az egyes ember számára kellemes pozíciók sokaságát. E lehetőségek kipróbálása nem csak a megkülönböztetés, hanem a tanulás képességének is nagyon jó iskolája. Ahelyett, hogy egy cselekvést egyszerűen egy másikkal váltanánk fel, megtanuljuk, hogyan lehet ugyanazt a mozdulatot másképpen kivitelezni. Ennek elsajátításával fájdalmainkon is más módon leszünk képesek úrrá lenni. Ahelyett, hogy egyszerűen csak lokalizálnánk a fájdalmat (mi fáj ), a mozgás kontextusában vizsgáljuk (változik-e valami, ha megváltoztatom a mozgásomat ). A testterápiákkal ellentétben a Feldenkrais-módszernél nem az a lényeg, hogy az izmot eddzük vagy növeljük a térfogatát, hanem hogy finomítsuk a mozgásfolyamatokat, újra tudatosítsuk magunkban, hogy segítségével az egész élet egyszerűbben bonyolódhassék.