A gyakorlatokat az oktató szóbeli utasítása alapján hajtják végre a résztvevők, általában fekve (néha ülve vagy állva is), mert ahhoz, hogy a megszokott viselkedésünket megváltoztassuk, a megszokottól (a függőleges helyzettől) eltérő helyzet alkalmasabb.
Feldenkrais mintegy 1000 gyakorlatot tanított hosszú élete folyamán, aminek úgy 1500 változata lehetséges. És természetesen minden oktató kicsit másképp tanítja ugyanazt az órát és új gyakorlatokat is kitalál. Ma már inkább 3000 körül van a gyakorlatok száma! Ez azt jelenti, hogy minden órán valami újat tanulunk! Sose fogunk unatkozni!
A gyakorlatok végrehajtása közben mindig csak az erőlködés határáig megyünk el, sokszor csak fele annyit csinálunk, mint amennyire képesnek érezzük magunkat vagy még kevesebbet. Erőlködéssel csak a korlátainkat ismerjük meg, míg a kevesebbel a lehetőségeinket tágítjuk és a kevesebbet jobban érzékeljük.
Mindenki saját maga fedezi föl a gyakorlatokat – ez egy tanulási folyamat, nem tudjuk, hogy mi a cél és így a kisgyermekhez hasonlóan tudunk a jelenre, a ‘mostra’ figyelni. A figyelem, az érzékelés, a tudatosság fontosabb, mint maga a mozgás. A gyakorlatok végrehajtásakor arra figyelünk, hogyan tudnánk könnyebben, kevesebb erőfeszítéssel, kellemesebben, esztétikusabban mozogni. Az órát testileg-lelkileg felfrissülve fejezzük be!
És ami a legfontosabb: ez a mozgásforma egyaránt hasznos az élsportolónak vagy a balett táncosnak és az idősebbeknek vagy mozgáskorlátozottaknak.
Feldenkrais oktató foglalkozik például a világhírű kanadai társulat, a Nap Cirkusza művészeivel is, akik a fizikai teljesítmény határait feszegetik. Mindnyájunknak hasznára válik, ha kevesebb erőlködéssel élünk. Ez nem csak esztétikusabb, de például a csontkopást és egyéb degeneratív betegségeket is késlelteti, hiszen mindezek részben a ‘helytelen használat’ következményei! De, hogy mi a ‘helyes’, azt nem mi határozzuk meg, hiszen az az adott helyzet és személy függvénye. Nincs mindenkire egyformán érvényes formula!
Az órán megismerjük a különböző lehetőségeket, és ha már kettő, három lehetőség közül tudunk választani, akkor mondhatjuk el, hogy szabadok vagyunk. Testileg és lelkileg, amiből az utóbbi a fontosabb.
“Nem a rugalmas test, hanem a rugalmas elme ami engem érdekel”, írta Dr. Feldenkrais. Hogyan tudjuk megvalósítani jobban a bennünk rejlő lehetőségeket. Hogyan lehetünk érettebbek. Hogyan lehetünk függetlenebbek az öröklés, az iskola, a környezetünk és a társadalomból ért csapásoktól.
Miért végezzük a gyakorlatokat lassan?
Persze ez sem egészen igaz, hiszen a Feldenkrais mozgás rendkívül sokrétű, előfordul, hogy gyors!
Egyetlen szabály, hogy nincs szabály!
Ezt írta Feldenkrais a hatékony tanulásról:
”Nem tanítani akarok. Arra szeretnélek képessé tenni benneteket, hogy saját megértésetek függvényében és annak ütemében tanuljatok. Hogy mindannyian – kivétel nélkül – képesek legyetek tanulni. Hogy legyen elegendő időtök a mozgás feldolgozására, és hogy megszokjátok a helyzet újdonságát. Mindenkinek különböző időre van szüksége, hogy megértse, és végre tudja hajtani a gyakorlatot. Senki nem tud tanulni, ha siettetik és kapkod. Ezért minden gyakorlat elvégzéséhez és ismétléséhez elegendő időre van szükség.”
Mindenki annyiszor ismétli a mozgást, ahányszor szükségesnek tartja, hogy az adott idő alatt elsajátítsa a gyakorlatot.
Amikor már könnyedén végezzük a feladatot, a sebesség spontán felgyorsul. És az erő is!
Csak akkor tudunk hatékonyan mozogni, ha minden fölösleges erőfeszítéstől megszabadulunk.
Ha egy kezdő gyorsan akar valamit megtanulni, az szükségszerűen feszültséget és zavart, bizonytalanságot okoz, ami a tanulást kellemetlen élménnyé teszi.
